Fénykereső
Bernadett odatolja a fellépőt a konyhaszigethez, lábáról lelöki a papucsot és zokniban fellép a második fokra. – Lehetne magasabb is – gondolja, miközben lehajol, hogy a fényfüzért tekerni kezdje az elszívó felé. Még jó, tegnap takarított, most legalább nem kell egyesével áttörölni Máté nagyanyjának régi mérlegét, a hozzá tartozó súlyokkal együtt. – Az öregasszony vajon…
Olvass tovább
INTERJÚKRITIKA: Mint egy séta, olyan
Az interjú a tájékoztató műfajok közül szerintem az egyik legnehezebb, hiszen ott a jelenetekben születik valami.
Olvass tovább
AJÁNLÓ : Ezt senki nem mondta!
Tompa Andrea és Ott Anna beszélgetéséhez nem csak anyaként, íróként is jó kapcsolódni. Az Ezt senki nem mondta! című új podcast sorozat első részéről írtam szubjektív ajánlót.
Olvass tovább
Ülök és írok.Írok és ülök.Ülök. Nézek.Nézek. Ülök.Írok.Mozdul a lelkem.Mozdulatlan a test.Kimozog belőlem a szöveg.Mozdulatlanná dermedtem. Kiskutyaorr.Otthon felejtett tornaszőnyeg.Helyette jó a strandpléd.Egy csésze kamillatea.Életemben először úgy rendesen, jóga start. Állok és mozdulok.Mozdulok és állok.Csukott szemmel érzek.Érezve látok.Bent vagyok.Mozdul a testem.Száll a lélek.Kimozog belőlem a szöveg.Újra él a szó. Aztán írok a tornaszőnyegen.A strandpléden.
Olvass tovább
jössz már
Hullámzik az esőben a csend, két csepp között vigyázva hull alá.Átnevet rajtuk a fény.Odaadja magát a hegy.Magába áramlik a tó.Fent szőlőlevél lengeti magát nekik.A filter nélküli én ölel csendesen.Ring a szó bután.Gyalog indul, mezítláb – mondod,és a töltés mellett tényleg ott vár.Jössz már, jöttél mindig.
Olvass tovább
Perszónák
Ebben a kertben üldögélve erőből nekem szaladt a péntek este, és napokra nem hagyott magamra. Ebben a kertben üldögélve az udvarból színház lett, az emberekből nézők, a csendből mélység, a mélységből nevetés, a nevetésből taps, a tapsból beszélgetés, a beszélgetésből újra péntek este, a péntek estéből hazatérés, a hazatérésből magammal vitt mondatok, a magammal vitt…
Olvass tovább
mélyre megy a zöld
Olyan mélyre megy a zöld az eső után, mint amilyen mélyen üt gyomron a hiányod. Jön, haragosan fordul egyet és belénk bújik. Nincs elég könny, nincs elég szó, nincs elég üresség. Ma neked kellene ott üldögélned, ahonnan írok, ma neked kellene azt a nőt szólítanod, akit én szólítok, ma neked kellene itt a kávédat keverned.…
Olvass tovább
ide fel
Akkor érek igazán haza, amikor ide felfutok. Ugyanarra a sziklára ülök, mégis más vagyok. Most még csak a lábam vitte fel a testét, a lelkemet majd máskor felkapom. Még ott felejtette magát egy pohár grechetto fölött, hagyom, hadd ingassa a holnapot.
Olvass tovább
a hegyek teszik
Biztosan a hegyek teszik.A hegyek, amik ölelnek, amikre felszalad a tegnap és megpihen.A hegyek, amik a sötétben sötétebbek mint az ég, és még tovább feketélnek ahogy a gesztenyés alá felfutunk harsány forró éjben.A hegyek, amik mélyen hallgatnak, amikor elsutyorgom a titkaim, amikor te értesz és csakis te és mágnes húz a szemedben.A hegyek, amik a…
Olvass tovább
megmarkol és kiköp
Másnap hajnalban Mihály felébredt, felkelt és kibámult az ablakon. Az ablak kinézett a városból, a hegyek felé. A toszkán tájon könnyű lilaszínű ködök úsztak, és az aranyszín lassan és bátortalanul készült elő a nappalra. És semmi sem volt, csak ez a lila-arany derengés, a távoli hegyek alatt.” Szerb Antal: Utas és holdvilág Hát én is…
Olvass tovább
Csajkovszky Krisztina 