Csajkovszky Krisztina

Történetekből fűzök fel egy életet.

HA LEÍROM ŐKET,

LEVEGŐHÖZ JUTOK.

Mesélek, színezek, játszom.
Beszélek, írok, hallgatok.

Történetekből fűzök fel egy életet.

Egy kiló lisztben is a kenyeret látom, a kovászt, ahogyan felfelé szalad az üvegpohárban. A falevelek hátoldalán szerintem mesék vannak és csak a gyerekek tudják elolvasni. A hátizsákomba pedig minden belefér, a hó ropogásától a zöldike énekéig.

A történetek légbuborékok. Ha leírom őket, levegőhöz jutok.

  • Fénykereső

    Bernadett odatolja a fellépőt a konyhaszigethez, lábáról lelöki a papucsot és zokniban fellép a második fokra.  – Lehetne magasabb is – gondolja, miközben lehajol, hogy a fényfüzért tekerni kezdje az elszívó felé. Még jó, tegnap takarított, most legalább nem kell egyesével áttörölni Máté nagyanyjának régi mérlegét, a hozzá tartozó súlyokkal együtt. – Az öregasszony vajon […]

  • INTERJÚKRITIKA: Mint egy séta, olyan

    Az interjú a tájékoztató műfajok közül szerintem az egyik legnehezebb, hiszen ott a jelenetekben születik valami.

  • AJÁNLÓ : Ezt senki nem mondta!

    Tompa Andrea és Ott Anna beszélgetéséhez nem csak anyaként, íróként is jó kapcsolódni. Az Ezt senki nem mondta! című új podcast sorozat első részéről írtam szubjektív ajánlót.

És akkor egyszer csak odaér. És fúj a szél és sós a levegő és gránátalmát hintáztat a kertben és látom, hogy jössz és odaérek én is, és itt vagyunk és megírom és vége.

  • Fénykereső

    Fénykereső

    Bernadett odatolja a fellépőt a konyhaszigethez, lábáról lelöki a papucsot és zokniban fellép a második fokra.  – Lehetne magasabb is – gondolja, miközben lehajol, hogy a fényfüzért tekerni kezdje az elszívó felé. Még jó, tegnap takarított, most legalább nem kell egyesével áttörölni Máté nagyanyjának régi mérlegét, a hozzá tartozó súlyokkal együtt. – Az öregasszony vajon…

  • INTERJÚKRITIKA: Mint egy séta, olyan

    INTERJÚKRITIKA: Mint egy séta, olyan

    Az interjú a tájékoztató műfajok közül szerintem az egyik legnehezebb, hiszen ott a jelenetekben születik valami.

  • AJÁNLÓ : Ezt senki nem mondta!

    AJÁNLÓ : Ezt senki nem mondta!

    Tompa Andrea és Ott Anna beszélgetéséhez nem csak anyaként, íróként is jó kapcsolódni. Az Ezt senki nem mondta! című új podcast sorozat első részéről írtam szubjektív ajánlót.

  • Cím nélküli bejegyzés 1803

    Ülök és írok.Írok és ülök.Ülök. Nézek.Nézek. Ülök.Írok.Mozdul a lelkem.Mozdulatlan a test.Kimozog belőlem a szöveg.Mozdulatlanná dermedtem. Kiskutyaorr.Otthon felejtett tornaszőnyeg.Helyette jó a strandpléd.Egy csésze kamillatea.Életemben először úgy rendesen, jóga start. Állok és mozdulok.Mozdulok és állok.Csukott szemmel érzek.Érezve látok.Bent vagyok.Mozdul a testem.Száll a lélek.Kimozog belőlem a szöveg.Újra él a szó. Aztán írok a tornaszőnyegen.A strandpléden.

A szavak csendek. A csendek szavak.

Cicereg a kabóca, visszabeszél a biciklim, ahogy a lejtőn a lábam a pedálon pihen.
Ők beszélgetnek, én pokrócon hallgatok, úszik előttem a végtelen.
Este a szőlőben, táncolunk a fűben és a nappal megy le a kételyem.
Én vagyok, más vagyok, humberként bolyongok,
dűlőkön át nemlétben is ti vagytok.
Társak.
Kinyitom a gépem, szalad a billentyű,
látod hogy látom már, írom és alszom tán.
Álmodom.