Ritkán hallgatok podcastot, mert szívesebben hallgatom a csendet vagy zenéket. Annyi élőszóval és annyi írott szöveggel járnak a hétköznapjaim, hogy nekem az a kikapcsoló, ha nem hallok szavakat. De amikor megláttam, hogy Tompa Andrea az első vendége a Könyves Magazin új podcast sorozatának, amiben ráadásul egyszerre beszél az anyaságról és az írásról, akkor nem nagyon tudtam magam türtőztetni: a szombat délelőtti itthoni szöszmötöléshez elindítottam a Spotify-t.

És mennyire jól tettem, hogy elindítottam! Tompa Andrea az a kortárs író, akit az egyik legjobban szeretek olvasni. Minden regényénél csodálom azt, amit a nyelvvel varázsol, csodálom a kreativitását, a sokszínűségét, a nyelvi leleményesség mellett pedig a páratlan karakterépítkezése és a dramaturgiája is olyan, hogy nem győzök ámulni. Sosem hittem volna korábban, hogy leszek egyszer megszállott rajongó, nekem kimaradt a kamaszkoromból, hogy sikítva üvöltsek koncerteken vagy posztereket tapasszak az ajtómra, de ha lehetne hajat rázva ritmusra rajongani Tompa Andrea irodalmáért, tuti ott lennék bármilyen dühöngő első sorában. Na de messzire mentem…

Ebben a beszélgetésben benne van minden, amihez az anyaságommal kapcsolódni tudok, és benne van minden, amihez kreatív alkotóként, írással foglalkozóként is érzek az anyaság relációjában. A nehézségek, értések, az író anya fejlődéslélektana, a mindennapok és az írás ritmusa, az ehhez köthető megélések, a szüleinktől hozott vagy nem hozott minták vitele vagy nem vitele, a saját anyai stílusunk, érzésvilágunk, mintánk megteremtése.

Különösen felemelő, hogy Ott Anna és Tompa Andrea nem simogatják el a nehéz témákat, ahogy szókimondóak úgy, hogy az egy pillanatig sem bántó. Nem kerülnek el, nem fednek el, nem szépítenek, de nem is tetszelegnek a szenvedésnek egy cseppet sem. Minden természetes és egyértelmű, olyan, mint a tiszta víz. Szomjazik rá az anyai és az író lélek is.

Nagy izgalommal várom a folytatást, és nyilván ma este megint előveszek egy Tompa Andrea regényt, mert képtelenség egy ilyen beszélgetés után nem belefeledkezni az (újra)olvasásba.