Olyan mélyre megy a zöld az eső után, mint amilyen mélyen üt gyomron a hiányod. Jön, haragosan fordul egyet és belénk bújik. Nincs elég könny, nincs elég szó, nincs elég üresség.

Ma neked kellene ott üldögélned, ahonnan írok, ma neked kellene azt a nőt szólítanod, akit én szólítok, ma neked kellene itt a kávédat keverned. De ma én ülök itt, én sétálok csendben, én kereslek erdőben és hegyen. És te csak ülsz, csak hallasz és látsz. De nem jössz. Nem látlak, nem hallak, nem látlak. Csak az anyósom szeméből kidörzsölt könnycseppen rezegsz. Én bekiáltok az erdőbe, a fák megrázzák levelüket, sír az esőcsepp. Föld issza.