









Másnap hajnalban Mihály felébredt, felkelt és kibámult az ablakon. Az ablak kinézett a városból, a hegyek felé. A toszkán tájon könnyű lilaszínű ködök úsztak, és az aranyszín lassan és bátortalanul készült elő a nappalra. És semmi sem volt, csak ez a lila-arany derengés, a távoli hegyek alatt.”
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Hát én is felkelek és kibámulok a teraszon, nézek a hegyek felé, és a honvágyam az Umbriai Magyar Köztársaságba húz. Megmarkol és kiköp. Minden pillanatban oda tér haza.



Hozzászólás