Hullámzik az esőben a csend, két csepp között vigyázva hull alá.
Átnevet rajtuk a fény.
Odaadja magát a hegy.
Magába áramlik a tó.
Fent szőlőlevél lengeti magát nekik.
A filter nélküli én ölel csendesen.
Ring a szó bután.
Gyalog indul, mezítláb – mondod,
és a töltés mellett tényleg ott vár.
Jössz már, jöttél mindig.