Biztosan a hegyek teszik.
A hegyek, amik ölelnek, amikre felszalad a tegnap és megpihen.
A hegyek, amik a sötétben sötétebbek mint az ég, és még tovább feketélnek ahogy a gesztenyés alá felfutunk harsány forró éjben.
A hegyek, amik mélyen hallgatnak, amikor elsutyorgom a titkaim, amikor te értesz és csakis te és mágnes húz a szemedben.
A hegyek, amik a szaletli mögött kávészagban szavakat számolnak csendes reggeleken.
A hegyek, amik visszhangozzák a motorod útját.
A hegyek, amik bort adnak azoknak, akik néha gyengék, de bírják.
Biztosan a hegyek teszik.
Hogy húznak vissza közéjük.
Veled. Veletek. Velünk. Együtt. Egyedül. Mind.
Biztosan a hegyek teszik.
Sírunk. Nevetünk.