A málnaszemek mágnesek. A hófehér szűrőben pihennek a konyhapulton. Anyukám tette őket oda. Hazaérünk, aki a szűrő mellett elmegy, belenyúl. Óvatosan kivesz egyet, nehogy megnyomja a kis szemeket. Félhangosan hümmögve kikapkod egymás után kettőt-hármat, nem titkol semmit sem. Udvariasan kérdezve legfölülről finoman kiemel egy formásat. Belemarkol, jó mélyre, ujja közében folyik a nyár.

A málnaszemek mágnesek. Köréjük gyűlünk az asztalnál, a szűrőből a torta tetejére gurulnak, krémbe simulnak. Ahogy vágom a szeletet, gurulnak, mindenfelé mennek, a tányérról az asztalra szaladnak, színeznek, puhán megállnak.

A málnaszemek mágnesek. Órákra maguk mellett tartanak, üde beszélgetésekbe forgatnak, és amikor sötét lesz, elfogynak.

Színekben rebben velük a nap.