Hetek óta fázom, szinte folyamatosan, egészen addig, amíg el nem önt a forróság. Átmenet nincs. Nem bírom egyiket sem: a fázás mélyen a gyomromban ül, a forróság bőr alatt fészkel. Váltják egymást, néha szinkronúsznak. Így vagy úgy, de remeg velem a világ.

Éppen ezért megsokszorozódtak a konyhámban a melegítő dahlok és curry-k, mindenféle lencsék, gyökérzöldségek és gyömbér gurul a pulton többnyire.

Egyszer a göndör hajú nő – akinek mindig annyit adok a dahlból, mint magamnak, ezt elmeséltem egy november eleji posztomban, visszakereshetitek, ha kedvetek van – evett valahol egy levest, aminek a krémességére és az ízforgatagára csak mint melegítő őrületre emlékezett, és egyszer ettem ilyet én is, és a minap a padlón beszélgetve arra jutottunk: akkor, külön-külön ugyanazt ettük, és ha valami, akkor ez majd bennünket melegíteni fog.

Tom yum levesnek hívják, egyszerűen elérhető zöldségekből, meg egy gondolatnyi húsból kell készíteni, és néhány fondorlattal, különleges fűszerezéssel lesz az, ami. Nna ilyen fűszerünk nekünk nem volt, és ma lett a napja, amikor betértem egy különleges kis boltba a Vásárcsarnok mellett, és nagyon erősen a tenyerembe zártam ezt a fűszerpasztát. Átsétáltam vele a Ferenciek terére, onnan a Nyugati mellé az Eötvös utcába, onnan megvillamosoztattam Hűvösvölgybe, átbuszoztattam Gazdagrétre és még az esti eső előtt a hátsó agyagos ázott úton, cuppogó bakanccsal hazasétáltam vele.

Ma este boldogok vagyunk.

---

A Tom yum leves receptje,
ahogyan én készítem

Amikor megosztottam ezt az írást a Facebookon, akkor sokan írtatok, hogy oké, oké, de kéritek a receptet. A recept úgy készül, ahogy az írásaim is: nincs jó vagy rossz mondat, csak olyan, ami éppen abban a pillanatban velem van. Az alapanyagokkal is így vagyok: az első tom yumnál még sárgarépa került a levesbe, a másodiknál már édesburgonya. Mert így adta a vágy. Szóval arra sarkallak benneteket, hogy legyetek figyelmesek magatokkal: ha nektek éppen egy másik alapanyag tetszetős, akkor használjátok azt. Ugyanígy vagyok az arányokkal: én paradicsomosabban készítem, mint az általam olvasott receptek döntő többsége, mert nekem a krémességhez és a lágysághoz nagyon kell a paradicsom. Kísérőszövegnek itt most vége, jöjjenek a hozzávalók és ahogyan én készítem.

Hozzávalók

• 1 fej vöröshagyma
• 1 ujjnyi friss gyömbér
• 1 evőkanál tetszőlegesen választott olaj (én hidegen sajtolt napraforgót használtam)
• 1 egész csirkemell filé (súlyra körülbelül annyi, mint az egyes zöldségfélék a levesben, nálam ez 25-30 dkg)
• 25-30 dkg gomba (én csiperkét használtam, nekem az arányok voltak fontosak, hogy kb. annyi gomba, mint répa vagy édesburgonya legyen a levesemben)
• 2 szál sárgarépa vagy 2 kisebb édesburgonya (az első levesemnél sárgarépával dolgoztam, de evés közben rájöttem, hogy nekem ennél lágyabb kellene, ezért cseréltem édesburgonyára)
• 1 dl paradicsomlé (vagy szuper a paradicsomsűrítmény is, esetleg ha van otthon friss paradicsomod, akkor apróra vágva vagy turmixolva is remek)
• 1 csipet só
• 6-8 dl víz (attól függően, mennyire szereted, ha sűrű a levesed)
• 2 teáskanál tom yum paszta (ez a legnehezebb kérdés az egészben, mert ezt keleti boltokban lehet megvásárolni, én a Vásárcsarnok mellett szereztem be. Néhány helyen online is megveheted, többféle fajtát láttam, én a vegán verziót választottam, amiben nincs hal- és rákszósz, de ez ízlés kérdése)
• Csilipaprika ízlés szerint (friss vagy szárított vagy fűszerré őrölt, én frisset vágtam bele, egy egészen keveset)
• 1 doboz kókusztej konzerv (a kókuszkrém is tök jó, én a 4 dl-st öntöm bele)
• 1 lime
• 1 marék újhagyma vagy metélőhagyma
• 1 marék apróra vágott korianderlevél

Elkészítés

• Apróra vágom a vöröshagymát és a gyömbért, az evőkanálnyi olajon dinsztelni kezdem.
• A csirkemellet falatnyi méretűre kockázom, majd hozzáadom a hagymához és a gyömbérhez, egy gondolatnyi sót csapok rá, hagyom kicsit megpirulni.
• Amíg a hús szépen színt vált, addig felszeletelem a zöldségeket (a gombát vékonyra, a sárgarépát hosszúkás kis hasábokra, az édesburgonyát kockákra). Először a leglassabban puhuló zöldséget keverem a húshoz (répa), aztán pár perccel később a gombát (ha az édesburgonyát választottad a sárgarépa helyett, annak is adj néhány percnyi időt a gomba előtt).
• Élvezem, ahogy sistereg az egész, nagy lángon dolgozom, keverem hirtelen mozdulatokkal. Van a sistergésnek egy lélektani határa, amikor még éppen nem megy át égésbe: akkor rázuttyintom a paradicsomszószt, alaposan elkeverem és már megy is rá a kb. fél liternyi víz és a varázslat: a 2 evőkanálnyi tom yum paszta. Itt én kísértésbe esek, és még egy nagyon kicsi csilipaprikát belevágok.
• Lefedem, közepes lángon magára hagyom. Elfordulok és felvágom az új- vagy metélőhagymát és a koriandert, megfelezem a lime-ot.
• Mire ezzel megvagyok, már szép csendesen gyöngyözik az egész leves, megy is bele a kókusztej. Jól elkeverem, egyet hagyom rottyanni.
• Amikor elzárom, belecsavarom a fél lime levét.
• Tálkába szedem jó forrón, megszórom új- vagy metélőhagymával és friss korianderrel. Ha nem elég savanykás, még cseppentek bele a lime-ból és ha színboldogságra vágyom, mehet rá egy egészen rövid gondolatnyi tűzpiros csilidarab.
• Fölé hajolok, boldog vagyok.