Hazajárok ebbe a színházba. Az eprésző kislányra is úgy megyek, mint rendesen, becsukom magam mögött a kertkaput, és a fel-le utcákon átsétálok a legkedvesebb dombjaimon, lecsorgok a Templom tér mögé, átvágok a cukrászda előtt és kibukkanok a főúton. Mire odaérek, már alig lézengenek a bejárat előtt, az utolsó cigarettások is csak a füst magányát felejtik az utcán. A Budaörsi Latinovits Színház előadásai nekem ettől is melengetők, hogy szó szerint az otthonomból otthonomba sétálok velük.

Az eprésző kislányt hetek óta sétáltatom magamban. A színlapot nap mint nap előveszem azóta, átpörgetem a gépemen Borovi Dániel fotóit, aztán nézelődöm tovább és próbálom sorra venni, szétszálazni és összerakni magamban újra azt a sokrétűséget, azt az összetettséget, azokat az íveket és kanyarokat, amelyek ennek az előadásnak az útjelzői. És még mindig nem térek magamhoz.

Fotók: Borovi Dániel

Már a legelső jelenetnél fennakadok, és legszívesebben kimerevíteném a darabot, amikor Takács Katalin belöki az ajtót és megáll. Ez a pillanat – és az összes ezt követő – olyan falusi kultúrra van színezve, olyan életszagú és valós, hogy a tükör sem mutatja pontosabban azt, ami egy egészen parányi közösség felszínein és bugyrain szédeleg, illan és tombol.

Még ül a falun a tanácsi világ pora, a lelkek is megavasodtak itt, ha valaha voltak is frissek: hallani, látni, tudni senki nem akar. Csak Karcsi (Mertz Tibor), a szocializmusból a falu zsírján itt ragadt faluelső – akkor tanácselnök, ma polgármester – pálinkázta magát józanra, az ő valósága uralja az amatőr társulat világát a kultúron innen és túl. A népballadai homályt úgy ködösíti az itt élők szívében és fejében, hogy még ki is mondja az igazságot, saját bűneit, de a fél falu keresztapjaként, esküvői tanújaként a faluban rákos sejtként burjánzik a személyi kultusza, így a szemek csukva, a vétkek és bűnök következményei a demizsonban maradnak.

Csak a budapesti rendező, Várkonyi Zoltán (Chován Gábor) látja meg ezt a mocskot, akinek ambíciója, hogy a határ menti kis magyar faluban valamiféle kulturális értéket teremtsen Az eprésző kislány színpadra állításával. Nem csak a házi pálinka marja a torkát, a kimondott szavak, az igazságot firtató kérdések azonban kevesek itt, mint a fasírt és a töpörtyű, amiért a mama (Takács Katalin) újra meg újra hazaszalad.

A milliónyi apró pillanat – amiben jó lenne még mélyebbre merülni – közben megáll az idő, amikor Teri (Szőts Orsi) a részegség gombócos beszédével, puhán imbolygó mozgásával és a drámát artikuláló mimikájával monologizálja el saját tragédiáját. Abszurd az abszurdban, hátborzongató groteszk és fájdalmasan elhalkuló nevetés érezteti már, hogy jön még, érkezik mindjárt az Alföldi-darabokra jellemző mélyfekete vihar, amikor a szél olyan erős lesz, hogy senki sem kap majd levegőt.

Igen, sejteni lehet, hogy amikor a Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium tanárai és diákjai besereglenek a színházterembe, akkor hirtelenjében elfogy a levegő. Ahogy jönnek be, ahogy a színpad és a nézőtér közé hídként beözönlenek, úgy már torkot rángatóan folyatják ki közénk a kultúrban nézett valóságot, kapcsolnak össze bennünket a szégyenteljes jelenünkkel és mondják hang nélkül nekünk: ez itt mindannyiunk világa. Ez itt mindannyiunk kultúrja. Ez itt mindannyiunk tanácselnöke. Ez itt mindannyiunk háborúja.

Alföldi a darab írójával, Varsányi Annával olyan összhangban szorongat, fojtogat és ad fájdalmasan kilátástalan reflexiót a jelenünkre, hogy közben bár minden közéleti és korunk meghatározó eseménye érintve van, nincs ítélkezés, nincs cinkoskodás, nincs személyeskedő kikacsintás – ennek a hűvösségétől pedig még maróbb és még reménytelenebb a jövő, a tanácselnöki sötétben maradás, mint amennyit el lehetne viselni.

A végkifejlet utolsó csavarának a kimerevített utópillanatát festi belénk Alföldi útravalóul, ami alól a budaörsi kopárokat éjszaka körbe róva sem menekülök.

---

VARSÁNYI ANNA
Az eprésző kislány

Ildi BOHOCZKI SÁRA
Tibi ILYÉS RÓBERT
Mama TAKÁCS KATALIN
Karcsi MERTZ TIBOR
Teri SZŐTS ORSI
Szilvike HARTAI PETRA
Várkonyi Zoltán CHOVÁN GÁBOR
Csongor FRÖHLICH KRISTÓF
Közreműködnek a Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium tanárai és diákjai.

díszlettervező / jelmeztervező PETŐ KATA
díszlettervező ALFÖLDI RÓBERT, BACHRATY GÁBOR
a rendező munkatársa SZEKERES VANDA
súgó HORVÁTH ZITA

rendező ALFÖLDI RÓBERT

Online itt vehettek jegyet az előadásra a Budaörsi Latinovits Színházba.

Az olvasópróba fotóit is Borovi Dániel készítette.