Tizensokan ülünk az asztalnál, én nem hallom őket egyáltalán. Hiába ülünk válltól vállig közelségben, a fülemben mindössze morajlik a nevetős hangzavar. Csak ezt a húslevest látom.

Felnézek. Itt ül a családom, a gyerekek egyszerre lendítik a lábukat az asztal alatt, ez egy ilyen dolog: hat és nyolc éves kor között egyszerűen nem lehet folyamatos lábmozgatás nélkül vacsorázni. Most mintha egyszerre harangoznának, hat kis láb kalimpál, meg se várják, hogy levest merjünk, pucéran habzsolják a főtt tésztát.

Koccintunk, a kanalak csengettyűk, ahogy a tányérhoz verődnek.

Nekem ebben a levesben van minden, amit a karácsonyról gondolok. Minden, amit a karácsonyban várok. Ettől a levestől nyílik ki az ünnep, amikor tudom: otthon vagyunk a szeretetben.

Ezt a levest minden évben a sógorom főzi. Én minden évben elámulok, hogyan lehet egy leves az ünnep. Elképesztő leveseket főz amúgy, szülinapra vagy csak egy hétköznap ebédre – de egyik sem olyan, mint a karácsonyi húslevese. Abban benne van minden. Ahogy áll szemben velem, csendben figyeli, ahogy merjük, ahogy omlik a hús a tányérunkra, ahogy aranylik a lé, ahogy mint kishajók, úszkálnak a frissen vágott petrezselyemzöldek. Mindenkihez odalép, alaposan megnézi, ahogy eszik. Elraktározza magában ködös időkre. Fürkészi az arcunkat, szerintem a fülével még azt is hallja, ahogy nyelünk és belülről ölel bennünket a főztje. Nem egy romantikus ember, beszédesnek is csak kivételes helyzetekben mondanám. Nem is ad a formaságokra, nem is fecseg fölöslegesen és csak azt kérdezi meg, ami valóban érdekli. Csendkitöltő hogyvagyok tőle sosem röpködnek.

Karácsonykor egy éjszakán át csoszog a házipapucsában a konyha és a teraszuk között. Ki-be járkál, félhangosan dünnyög, amikor leszedi a habot. Amikor a forró fedővel megégeti magát, úgy szentségel, hogy a macska is felébred. Nem lehet megemelni a fazekat, amiben főz. Tele rakja a szeretetével, belegyöngyözteti az összes ölelését és szentestére eltelik vele.

Én csak nézem ezt a levest, csak kortyolom a zsezsgő harsogó családom, csak a könnyes szememen át nézem őket és nem tudok annál szebbet, mint hogy mind együtt vagyunk.

#képeslap #Budaörs