Meggyújtom a második gyertyát és azt kérdem tőled, hol vagy. Nem sűrűn kezdeményezek veled beszélgetést. Utoljára azt hiszem, hétéves koromban szólítottalak a neveden, amikor azt kérdeztem: az ördög tényleg a függöny mögött lakik-e.

Házaidban sem sűrűn látogatlak, eldugott kis templomaidat kedvelem leginkább, ahol az oltárod és képeid sem hivalkodók. Ahol fából van az apró berakás, ahol hátra mehetek megnézni a falu könyveit, évszázadok születését és halálát. A szentgyörgyvölgyi bárányfelhős fakazettás mennyezetű kék templom vagy a veleméri fénytemplom, ahol csak egyetlen freskóra nem vetül soha a fény. Nna ezek igen, házaid közül ezek kedvesek nekem. De nem mondhatom, hogy amikor betérek, kereslek téged. Nem mondhatom, hogy vonzóbb téged megszólítani bennük, mint építészetükben ejtőzni ernyedten.

Most sem megyek házaidba. Gyertyagyújtáskor, a második világosságnál nézem a fiam szemében tükröződő fürkészést. A férjem sóhajában a fel nem tett kérdést: ki világít fényességet most nekünk.

Állok a gyújtóssal a kezemben, harmincöt év után megszólítalak. Uram. Ki ott hatsz, ahol, ki minden vagy és semmi, ki látatlanul tudtad, hogy egyszer eljövök. Add a fényt szerettünknek, add az életet életünknek, a holnapot, ha komolyan gondolod. Térj be hozzánk egy pillanatra, vedd el, ami a tiéd. Add meg, ami a miénk.

Miatyánk, ki vagy, ha itt vagy, ha mégsem, fújd el a fényt, ha elmentél.

#képeslap#Budaörs