Nagyon fázom. A kapucnis pulóverem nem melegít. A kötött szürke vastag sem.
Sétál a lelked a kapuban, mire kiérek, csak a nyirkos hideg sötét csendben dobol a szemüvegemen az eső.
Fogom a kezed, a tappancsok a mellkasodon szúrós szemek.
Vitorlázik a csövekben a holnapután.
Hívlak és mondom, itt vagyok.
A szempillád mozdul, keresem a szemed fehérjét, a szembogarad mosolyát. Nem adod.
Apró lepedő takarja a fáradt testet.
A szervek dolgát gépek mozgatják.
Nem férek oda a csövektől.
A csövektől nem férek hozzád.
Gyere. Gyere lépjünk, azt ígérted, szép napok jönnek.
Vagy én ígértem. Mindegy már.
Itt állunk. Itt várunk mind.
Mozogj szív, lélegezz tüdő.
Aki apává lett, nagyapává, apóssá, férjjé, szeretetté,
Az velünk táncolja körbe a fát.
Nem mehet. Nem ereszthet.
Lelkünkben a kurva sóvárgás.
Gyere haza.
Gyere várunk. Lélegezz. Dobogj. Induljunk már.



Hozzászólás