Ködből indulok, csak a kutyám feketesége világít. Csend van, alszanak a kertek, gyűrött falevelek takarják a nyarat, az őszt. Ez már a tél ködröptetője, a hegyeim elmagányosodnak az első erős fényekig. Aztán világot tár a nap, apró leveleken üldögélő harmatcseppekben ragyog.