Reggel van. Még egyszer belenézek a néhány hete írt novellámba, amit Paradicsomszőke szerkeszt a hamarosan a Felhő Café Könyvek gondozásában megjelenő antológiába.
Nagyon szeretem ezt a játékot, író és szerkesztő között. Amikor visszakapom tőle a szöveget, soronként peregnek a kommentek és módosítási javaslatok. Feszes, szakmai és végtelenül stílushű mind. Tudom, hogy ő legalább annyira izgul, mit szólok a megjegyzéseihez, mint én, amikor az első verziót elküldve várom a meglátásait. Szép négykezes lesz ez így, hogy aztán az olvasóban a lehető legtermészetesebben élhessen a történet. Szóval izgulunk. Mindjárt röpül a nyomdába, még előtte egyszer megsimogatom, aztán útjára engedem.



Hozzászólás