Kéthetente szerda este az irodalom körül tolongunk. Lányok, akik együtt írunk. Akik mind péterfysek vagyunk (a Péterfy Akadémia írói), néha órákat és heteket töltünk magányosan a novelláinkkal vagy regényeinkkel, aztán bátran (nem, nem igaz, hanem csapzottan, izgalommal és néha elcsigázva) behozzuk a körbe a friss fejezeteket, karaktereket, dramaturgiát.

Most nyár van. Nórika, te írsz? és én harmincöt fokban bongyorodó hajjal, fényes arccal és Nóri – a mostanában, az olaszországi írói útja alatt egyre jellemzőbb – heves kézmozdulatokkal (nézzétek a képen!) küzdünk a betűinkkel és várjuk, hátha beesik még valaki gyerek altatás után, üzleti vacsoráról hazaérve, a délutáni kidőlésen túl. A tücskök ciripelnek, dolgozunk tovább.