Az, hogy néha félreérthetően fogalmazom, az előfordul.

Fekete Flóra felnéz a parlamentre. Amikor húsz évvel ezelőtt pedagógus lett, hitte, hogy a gyerekek kíváncsiságát felébreszteni kiváltság. Megtölteni sokszínűséggel, tudással és lehetőséggel pedig felelősség. Neki nem volt mindegy, hogy tiszta tanteremben ülhessenek a diákjai, ez alatt a gondolatok és az érzések tisztaságát értette.

Fekete Flóra gyászolja a hivatását, abban az országban, ahol előfordul, hogy egy férfi néha félreérthetően fogalmaz. Fekete Flóra nem szeretne fával, szénnel, az osztálykiránduláson gyűjtött gallyakkal fűteni a tanteremben. Fekete Flóra még egyszer körbejárja az ország házát, még egyszer utoljára, tanítóként. Aztán fogja a felmondását, felsétál az igazgató úrhoz és szeptember első reggelén Radnóti helyett a vonalkódokat olvassa majd.

Az, hogy néha félreérthetően fogalmazom, az előfordul.
Kiakad a rendszer, meghal a szó.