Tóth Krisztina disztópiáját olvasni nem azért fullasztó, amit ír, hanem amiatt, mert nem tudom eldönteni, hogy ilyen lesz-e a világunk a következő budapesti délutánon. Mert az érzés, amit oldalról oldalra odaad, ott morajlik a mindennapjainkban: a kívül-belül élhetetlen és közönyös világ, a boldogtalanság mint létforma és a legitimált perverzitás hozta fásultság, az abuzált életek és ebben a függőségben determinált társadalmi működés kapcsolatmentessége. A visszafordíthatatlan klímaválság okozta sivár és színtelen szegénység, a bolygón és a másokkal megélt otthontalanság, az egyre magába rántó üresedés abszurd párhuzamot mutat a valóságunkkal.

A majom szemét nem csak emiatt vagyok képtelen letenni. Hanem mert az író váratlan humora, címeinek líraisága, párhuzamainak mélysége olyan vízcseppekként oltják a szomjat ebben az érzelmi sivatagban, amitől még fenyegetőbb az összkép és pulzálóbb az olvasás. Fogva tart.

Ha olvasnátok, erről a linkről is rendelhettek: https://bit.ly/3cyKom3
Tóth Krisztina: A majom szeme
@Magvető Könyvkiadó, 2022