Hintázik a száraz föld porhanyós szaga a Duna fölött, a kánikula a lemenő nap előtt ténfereg. Behúzza az este mélyen magába, mint a szűkölő kutya, félelmébe rántja a rettegőt. Megcibálja, megmorogja, elhalkul. Nap hal, éj él, csak a víz folyik tovább.
by
Share
About the blog
Mesélek, színezek, játszom.
Beszélek, írok, hallgatok.
Történetekből fűzök fel egy életet.
Get updated
Iratkozz fel, hogy történeteket küldhessek neked.
Your message has been sent
Csajkovszky Krisztina 
Hozzászólás