Az örökzöld fák felé lombhullatók ágai nyújtóznak, miközben Grecsó Krisztián és Beck Zoltán hangja kétségtelenül az égig röpül a Zsámbéki Nyári Színházban. A versek, a tárcanovella, a regényrészlet, a beszélgetés, a gitár-, a zongoraszó. A nevetés, a csend.

A hitvesi líra pedig úgy találkozik a hitvesi poppal Grecsó és Beck boncasztalán, hogy közben olvasószemüvegeiket fel-le, fel-le, fel-lekapkodják. Huncutkodnak velük az éveik.

Az ötvennegyedik percben felordít egy férfi a közönség hátsó soraiban, billen előtte egy nő. Egy lábujjal kevesebb.

Balázsolás. Hidegrázás. Fel. Fel.

Emelkedik az este a Zichy kastély fölött sötétedő ég felé, beleakad a színpadot ölelő fenyők tűlevelébe és ott megáll. Taps. Morajlás. Nyáresti szél.

beck@grecsó – Hoztunk valamit magunkból
2022.07.03.
Zsámbéki Nyári Színház

Ha megnéznétek a játékot, itt tudtok jegyet venni a következő előadásokra: https://bit.ly/3yFreUk