Szabó T. Annát szerintem reggel a legjobb olvasni. Ébredés után feltépem a teraszajtót, töltök egy pohár nagyon hideg vizet, még félig csukott szemmel megiszom. Kora reggel van, a nap is lustálkodik még, mezítláb kilépek a kőre. Találomra kinyitom a könyvet. Csak egyetlen verset olvasok, lassan, szinte hangról hangra lépegetek a szavakon, magamban dúdolva. Aztán nyújtom a nyakam, a vállam, a csigolyákat. A versek a gerincemen futnak.
A tegnapi könyvbemutatón is itt szaladtak, csigolyáról csigolyára, miközben a könnyek is megindultak, mosolyig futottak.