Képzeld, Kriszta, hogy leültem és elindult bennem a szöveg. Tudod úgy, hogy szinte nem is kellett szerkeszteni utána. Érted? KIFOLYT A SZÖVEG!
Udvariasan megigazítom a szemüvegem, és mielőtt a szemöldököm a vádlimig szaladna a hátamon át, mosolygok. Nem vigyorgok, nem vicsorgok, hanem mosolygok. Mert ennek a pillanatnak ott kell pislákolnia minden írói életútban, a kérdés az, hogy a kifolyt szöveggel tudunk-e jól bánni, hogy rájövünk-e: ennek hol van a helye az életünkben, az irodalmunkban és az olvasóinkéban.
mi ez?
Tudatfolyam. Érzésfolyam. Gondolatfolyam.
Stream of consciousness.
Az, amikor azt érzed: kifolyik a szöveg. A karaktered (vagy éppen te) belső folyama, ahol csak úgy szaladnak az érzések és a gondolatok. Akkor hatásos, ha követed a gondolkodás természetes ritmusát, ha váltakoznak a rövid kérdések, a hirtelen, gyors ötletek, az, amit lát, érez, hall, tapint, szagol. Ha nem magyarázol, hanem egyszerűen csak a karaktered mellett üldögélsz íróként, és leírod, amit ő érez, ami a fejében, a szívében történik.
mutatok egy példát
“Megint dobtak. Felsóhajtva fordítom a fejemet az ablak felé, figyelem, ahogy egyre közelednek a kertvárosi házak. Sajog a belsőm. Szarul esett ez az üzenet. El se hiszem, hogy egy Jeremy nevű férfi ennyire meg tudott bántani. Senkinek se kéne, hogy összetörje a szívét egy Jeremy. Na, nem mintha össze lenne törve. Már ennél keményebb vagyok, kábé, mint egy darab túlsütött marhaszelet. Jeremynek jövő ilyenkor már a nevére se fogok emlékezni, pont úgy, ahogy a többiekére sem előtte, akik jöttek, láttak, hazudtak arról, hogy nem akarnak gyereket, nyertek, majd leléptek, és a fejemhez vágták később, hogy milyen önző vagyok. Az fáj a legjobban, hogy ma történt ez az egész. Miközben minden annyira jól megy – de valahogy mindig emlékeztetve vagyok az univerzum által arra, hogy az életemnek csak egy területe alakulhat jól. Nos, ha választanom kellett volna Jeremy és a lehető legjobb könyves ügynökség között az Egyesült Királyságban, akkor amúgy is te mentél volna a levesbe, Jeremy.”
Részlet Holly Bourne Borzasztóan örülök neked című könyvéből (Libertine, 2025)
kérdezem
Hogyan lesz jó a gondolatfolyam? Mikor van helye a szövegben?
És mikor van az, hogy ami novellaként, kisprózaként, részletként, dialógusként kifolyt belőled, az nem jó? Kell-e szerkeszteni ezt és hogyan érzel rá igazán a gondolatfolyam ritmusára?
Erről írok az írói műhelyrészben, amit előfizetőként érsz el.