Szerintem egyáltalán nem tudok párbeszédet írni. Én unom, amit ők mondanak. Akkor hogy nem fogja unni az olvasó?
- Ha te unod, ő is unja - tolom fel a szemüvegem, ami mostanában mindig lecsúszik, mert kilazult a csavar és eltart a fejemtől az egész. Iszonyúan idegesít, ahogy billeg a fülemen, de ezzel most próbálok nem foglalkozni, hanem a hallgatóm arcát fürkészem a Meeten.
- Akkor én egyszerűen szarok a dialógusokra! - csattan fel Luca és dühösen törölni kezdi a párbeszédeket a novellájából.
- Állj már le - hajolok közelebb a monitorhoz - inkább írd le azt, amit most művelünk, és nézd, így kezdődik egy jó párbeszéd. Kinevet.
mi ez?
Csak akkor írj párbeszédet, ha új információt közölsz - mondja mindig Péterfy Gergely, amikor tanít. - A beszéd tett. Minden más csak süket duma. (A dialógussal amúgy a haladó csoportban foglalkozunk a legtöbbet, leginkább azon van a hangsúly, hogy miként nem lesznek papírízűek a párbeszédek. Nem könnyű téma, de a hallgatók többsége egy-két műhelygyakorlat után remekelni kezd.)
Azoknak a mondatoknak van (dialógusban) értelme, amik reakciót váltanak ki a másik szereplőből és az olvasóból. Két jónapottal és egy hogy ízlett az ebéddel nem vagyunk előrébb, sem a történetben, sem a karakterek megismerésében, sem a kíváncsiság fenntartásában.
Ha az olvasódnak vissza kell lapoznia néhány oldalt, hogy ki kivel van, ha rázza a fejét, hogy nem tudja, éppen ki beszél, akkor a hiba nem csak az ő gépezetében van. Hanem a miénkben is, akik írjuk a párbeszédeket. Ahogy a következő példából látni, VALAMI TÖRTÉNIK, amikor beszélnek a karakterek. Nem l’art pour l’art vekengenek valamiről Siena állomása mellett egy fekete fölött, hanem helyzet van. Mihály (Szerb Antal Utas és holdvilágának főhőse) éppen lemarad arról a vonatról, amin ott utazik a felesége. A dialógust azért olvassuk, mert mi már tudjuk az előző néhány bekezdésből, hogy Erzsi fent ül a vonaton, hogy nem épp rózsás a hangulat köztük és hogy láthatóan esélye sincs Mihálynak, hogy utolérje őt. Hogy is van ez? Új információt közöl és a beszéd maga cselekmény - ezért van tétje a párbeszédnek és ezért olvassuk. Ezért szinte felgyorsulunk olvasóként a sorok követésével, mert izgulunk, hogy lemarad-e Mihály. Mert nem hiszünk a szemünknek, hogy a vonat tényleg elviszi Erzsit.
De nem csak ez a titok. Hanem a beszélgetők karaktere, stílusa, személyisége. Hogy azt jól tudjuk-e megjeleníteni a párbeszédben és hogy íróként segítjük-e azzal az olvasót, hogy finom átkötésekkel emlékeztetjük: ki beszél éppen.
mutatok egy példát
– Jöjjön gyorsan – mondta a bennszülött. – A vonat már indul.
Csakugyan, mire kiértek, a vonat fele már kint volt az állomásról. Csak éppen hogy fel tudott kapaszkodni az utolsó kocsira. Ez régimódi, harmadosztályos kocsi volt, nem volt rajta folyosó, minden kupé külön világ volt.
– Nem baj, majd a legközelebbi állomáson előreszaladok – gondolta.
– Most megy először Perugiába? – kérdezte a barátságos bennszülött.
– Perugiába? Nem megyek én Perugiába. Sajnos nem.
– Akkor bizonyára továbbutazik Anconáig. Nem jól teszi. Szálljon ki Perugiában; nagyon régi város.
– De én Rómába utazom – mondta Mihály.
– Rómába? Az úr tréfál.
– Mit csinálok? – kérdezte Mihály abban a hiszemben, hogy rosszul érti az olasz szót.
– Tréfál – kiáltotta az olasz. – Ez a vonat nem megy Rómába. Nana, maga nagyon vicces ember – mondta megfelelő olasz kifejezéssel.
– Már miért ne menne ez a vonat Rómába? Firenzében szálltam fel rá a feleségemmel, ki volt írva, hogy Rómába megy.
– De ez nem az a vonat – mondta az olasz olyan gyönyörűséggel, mintha élete legjobb tréfáját hallaná. – A római vonat már előbb elment. Ez a perugia-anconai vonat. Terontolában van a szétágazás. Óriási! És a signora nyugodtan utazik Róma felé!
Részlet Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvéből (Libertine, 2024).
kérdezem
Hogyan nem veszíti el a fonalat az olvasó? Van-e ideális dialógus hossz? Mi van, ha a két vagy több szereplőnek rengeteg megbeszélendője akad, hogyan nem keverjük össze Mihályt a bennszülöttel, Erzsivel vagy egy másik utassal?
Erről írok a folytatásban (az írói műhelyrészben) és adok hozzá szerzői gyakorlatias tippet is, amit előfizetőként érsz el.