A Nincs Holdnál a Kalligramhoz rohantam be fejvesztve aznap, amikor megérkezett a nyomdai szállítmány, a Második csillagot előrendeltem és azt hiszem, elsőként vettem át a Keleti mögött egy kis utcában, ahol annyira izgatott voltam, hogy csengettem a bolt bejáratánál. Pedig nyitva volt.
Ezt nem azért csinálom, mert eszement Havas Juli rajongó vagyok (de!), hanem azért, mert ha valamit készpénznek lehet venni ebben az életben, akkor az az, hogy az írónő (sic! utálom azt, hogy írónő, de ő nem sértődik meg rajta, sőt, kifejezetten szeretem, ahogy értetlenkedik azon: mit kell megsértődni a leírónősítésen) egyre jobb regényt ír. (Ó anyám, ne csináld! - mondaná, még szerencse, hogy most nem hallom, mit mond, de amikor ezt olvassa, biztosan forgatja majd a szemét. Pont úgy, mint a Második csillag jobbra bemutatóján, amikor Juhász Anna valami utalást tett arra, hogy ez irodalom, erre kinézett ránk, írótársakra, barátokra, osztálytársakra, és mutogatott, hogy hallottátok? Nem csak hallottuk. Tudjuk.)
Szóval kezdjük ott, ahol ezt a szubjektív recenziót el kell kezdeni: eddig ez a legjobb idei könyv. Nem csak úgy, hanem az eddigi legjobb, amit idén olvastam. És a helyzet az, hogy ennek vannak objektív okai. Mert végig egyetlen kérdésre keresi a választ, és úgy visz végig bennünket ezen az egy kérdésen, hogy száguldunk a karaktereivel. Mert ezek a karakterek istentelenül jól össze vannak rakva, mert annyira élők és maiak és validak a problémáik, a nehézségeik, a személyiségük, ráadásul még a gondolkodásmódjuk és a beszédstílusuk is elég rendesen össze van pattintva. Mert dramaturgiailag ott vannak a hookok, a plot és pinch pointok, a midpointok, a climax és a resolution, ahol azoknak lenniük kell, precízen, rendben, mint Havas Juli orvos énjének rendelőjében a gyógyszeres szekrény meg a kézmosó. És mert annyira szépen fűzi a szálakat, hogy a lélegzetünk is elakad, amikor kiderülnek az összefüggések.
És mindez semmi. Utazunk vele. Utazunk abba a világba, amiről amúgy egyáltalán nem beszélünk. Hogy a szülői minták hogyan zárnak börtönbe bennünket és bár ezeket kaptuk, mégis csak nekünk áll módunkban feltárni magunkban: akarunk-e ezekkel élni (az érzelmi kapcsolódásra képzelenséggel, a függőségekkel, a bármivel) vagy lebontjuk ezeket a falakat, kimerészkedünk azokon a védelmi képleteken kívülre, amik valaha az egyetlen megoldóképleteink voltak a túlélésre, és megtaláljuk végre a függőségek nélküli önmagunkat, választjuk-e azt minden fájdalmával, küzdésével, meztelenségével. Választjuk-e mindezt a rengeteg rohadt nehéz napot, hetet, hónapot, évet azért, hogy a végén a rabigáink nélkül lehessünk boldogok?
Az jut eszembe, amit Havas Juli a bemutatón mondott, és azóta napjában egyszer biztosan visszhangzik bennem: ott vagyunk otthon, ahol szeretnek. És a Második csillag jobbra karakterei keresik ezt az otthonukat, van, akinek sikerül, van, aki belebukik, van, aki a belebukásával éppen azokat rántja mélyre, akiket a legjobban szeret.
Szeretném nagyon-nagyon megköszönni, hogy Havas Juli mindeközben elképesztő sokat olvasott szakirodalmat azokról a függőségekről, nehézségekről, amikről ír. Ez a nő nem handabandázik, minden szavát annak lehet érteni, ami: igaznak és varázslatnak egyszerre. Mert a szakmai tájékozottság, az nála tényleg alap, az irodalom meg varázslat, és azt hiszem, mindannyiunknak adhat a hétköznapjaira más perspektívát, a saját nehézségeinkre új nézőpontot, akár a gyógyszer- (és pia-)függőséget, akár a szeretetlenséget, akár annak fogadására vagy adására képtelenséget nézzük.
A könyvet több ponton nem tudtam tovább olvasni. Mert voltak mondatok és bekezdések, amik napokra megállítottak. Amik hetekre adtak tűnődni valót. (Mutatok is néhány részletet, csak hármat, ilyen igazgyöngyökkel van teli a regény, miközben lüktet, pörög, beszív, kiköp.)
Ha már olvastatok Havas Julit, akkor ezen a nyáron olvassatok még. Mindhárom eddig megjelent regényét ajánlom, felkap és másként tesz vissza a fotelbe, amiben rátok sötétedik az este, akár a Nincs hold, ha nem nézedet, akár a Papírbabákat, akár a Második csillag jobbrát választjátok.
Köszi Havas Juli, köszi, hogy annyira jól írsz, hogy én tényleg eszement Havas Juli rajongó vagyok.