A héten meghívott a trauma/írás csoportjának záró ülésére Mózes Zsófi, és azt kérte, hogy beszélgessünk a hallgatóival olyan kérdésekről, mint hogy hogyan kezd el valaki könyvet írni, vagy hogyan lehet összefűzni a szövegeiket (könyvvé). Ilyenkor illik egy műhelyfeladatot is a zsebemben tartani, ami segít abban, hogy a szerzők tovább léphessenek.
Azt kértük, hogy először 1, aztán 3, végül 5 mondatban foglalják össze, miről szól az ő nagyobb lélegzetvételű szövegük (szándékosan nem mondok műfajt, mert ez egy másik téma lesz majd). És képzeljétek, csodák születtek. Gyönyörű, tömör mondatok, teli hittel, szándékkal, céllal. És azt hiszem, hogy innen lehet valóban tovább mozdulni, és ezekből a tételmondatokból megalkotni a premisszát. Erről írok az eheti szakmai morfondírozásomban.
mi ez?
A premissza az egymondat. Nem egy mondat. Hanem egymondat. Persze, ez írói szabadság, hogy így írom, mert ezzel különböztetem meg minden más egy mondattól a premisszát. Az iránytű a szövegedben. A karakterek célja, személyisége, és a történet végkifejlete egyetlen rövid mondatban.
Szerintem ez a legnehezebb dolog, ezt megalkotni a legtöbb tűnődés, vívódás, ehhez kell a legjobban tudni azt, hogy mi érdekel téged abban, amit írsz és hogy a karaktereidnek mi a needje és a wantja, milyen a személyisége és hogy mik azok a konfliktusok, amiken végigrágják magukat ahhoz, hogy eljussanak a végkifejletig.
Ha nincs premissza, nincs feszültség, nincs dráma, nincs az a dolog, amiért a főhős küzd. És akkor nem csak a karaktered, hanem te magad is könnyen eltévedsz a novelládban, színdarabodban, regényedben - bármilyen prózádban.
A premissza ad irányt, generál konfliktust és dönti el a befejezést. Éppen ezért a történet maga a premissza bizonyításának folyamata - te magatd íróként ezen vezeted végig az olvasót.
mutatok egy példát
“A darab elején két család, a Capuletek és a Montague-k között halálos viszály tombol. A Montague-knak fia van: Rómeó, a Capuleteknek lánya: Júlia. Az ifjak oly nagyon szeretik egymást, hogy feledik a családok közti ősi gyűlöletet. Júliát szülei erővel próbálják hozzáadni Paris herceghez, s mivel ő ezt nem akarja, a jó baráthoz fordul tanácsért. Amaz azt tanácsolja, esküvője estéjén vegyen be erős altató orvosságot, amitől majd negyvenkét órára halottnak tűnik. Mind halottnak hiszik. Itt indul a két szerelmes feltartóztathatatlan tragédiája. Rómeó azt hiszi, Júlia tényleg halott. Mérget nyel, és mellé fekszik. Mikor Júlia felébred, és Rómeót holtan találja, habozás nélkül úgy dönt, egyesül vele a halálban.
A darab nyilvánvalóan a szerelemről szól. De sokféle szerelem létezik. Semmi kétség, ez igaz szerelem volt, hisz a két szerelmes nemcsak a családi hagyománnyal és viszállyal dacolt, de eldobta életét, hogy a halálban egyesüljön.
Ezek szerint a premissza: Az igaz szerelem még a halállal is dacol.”
Ezt a példát a legkedvesebb írói szakirodalmamból hozom, részlet Egri Lajos A drámaírás művészete című megunhatatlan és örök írótámaszból (Gabo Kiadó, 2025)
kérdezem
Hogyan kezdesz neki a premissza megírásának? És honnan tudod, hogy az a premissza valóban működik? Mi a te egymondatod? Mi van, ha több premisszát is látsz egy történetben? Az működik? És mi van, ha csak érzed, de nem tudod megfogalmazni? És honnan tudod, hogy kész (és jó) és működik a premisszád?
Erről írok a folytatásban (az írói műhelyrészben) és adok hozzá szerzői gyakorlatias tippet is, amit előfizetőként érsz el, és arra is adok egy 5+1 lépéses segédletet, hogyan kezdj neki a premissza elkészítésének.